Bükkábrányi ősfák

A Kárpát-medence területét egykor, mintegy 9 millió éven keresztül tenger borította. A Pannon-tenger a Bécsi-medencétől a mai Szerbia déli részéig terjedt. Eleinte összeköttetésben állt a mai Bajorország helyén hullámzó tengerrel, valamint az Égei- és az Adriai-tenger elődjével is. A Mecsek vagy a Bakony és más hegységek szigetként emelkedtek ki belőle. A tenger északi partvidékén, mintegy 7-8 millió évvel ezelőtt, a mai Bükkábrány területén 30-40 méteres mocsárciprus erdő volt található. Egy hirtelen jött homokvihar vagy iszaplavina azonban mintegy 6 méteres magasságban teljesen betemette az erdő alját, konzerválva a fák törzsének alsó részét. de a hasonló leletektől eltérően nem szenesedtek el és nem is kövesedtek meg. Ennek okán a bükkábrányi lelet őslénytani világszenzáció, hiszen szerves anyagként maradt meg a 300-400 éves korukban elpusztult fák néhány része. Az 5-6 méter magas, 1,5-3 méteres átmérőjű tizenhat fatörzs eredeti, álló helyzetében konzerválódott. Az ősfákra 2007-ben találtak rá, 60 méteres mélységben.

Print Friendly